Zsurki templom és harangláb története.

Zsurk község neve személynévből ered - talán Dienes Zsur földbirtokosról - először Zsurnak neveztetett. II. Endre király 1212-ben Bánk is- pánnak adományozta. A XIV. században a Bánffy család, a XV. és XVI. sz.-ban a Loson- czyak birtoka volt. A falunak 1556-ban 65-70 lakója lehetett. A Tisza vize és az erdőségek biztosítottak megélhetést az évszázadokon át.

A református egyház a községben 1540-ben alakult (az 1886. évi egyházkerületi névtár tartal- maz erre nézve adatokat). A reformáció előtti egyházi állapotokról nincsenek adataink. Az első harangot, melynek súlya mintegy másfél mázsa volt, 1509-ben vagy 1609-ben öntötték. 1826-ban átöntötték, majd 1915-ben rekviráló katonák erőszakkal elvitték. Amennyiben az 1609-es évszámot fogadjuk el, úgy nyugodtan állíthatjuk, hogy ekkor már reformátusoknak készült a harang. Ha volt harang, kellett lennie haranglábnak, sőt templomnak is. A jelenlegi egyik harang 1655-ből való, súlya 150 kg és száz köböl búzáért vették a hívek.

Zsurk címere     A harang felirata ez: * IN HONOREM DEI FUDIT ME GEORGIUS WIERD IN EPPERIES ANNO DOMINI 1665 * 1762-ben leégett a parókia s vele együtt elégtek a régi iratok is, ezért fedi sűrű homály az ezt megelőző idők eseményeit.

Nagy Máté Pál, Zsurk akkori prédikátora 1809. március 4-én ezt jegyezte fel: " a régi meg avult templom helyett -mely 1790-ben épülhetett paticsból-, építtetett tisztes- séges fa templom 1794-95-ben. Ez megékesíttetett illendő székekkel, két karokkal -a napkelet felőli az oskola mester és tanuló gyermekeké, - cathedrával, mely még az 1646. esztendőben építtetett, az ócska helyében készíttetett a templom újonnan való építésekor. Az elég magos fa torony nap szállat felőli végén áll a templomnak."

A fatemplom közel 100 esztendeig állt. Helyére Almássy Sámuel idelyén kőtemplomot terveztettek Krispin Ferenccel. Az építéshez az egyház adta az összes anyagot és fuvart, a napszámosokat pedig az építész. A vállalási összeg 1000 forint volt. Az alapkövet a templom délnyugati sarkában helyezték el 1891-ben. Mivel a templom 1790-ben készült, kazettás mennyezete ekkor még igen jó állapotban volt és meg akarták tartani az új mennyezeteként is. Ezért nem szedték szét azt, hanem - a szájhagyomány szerint - alátámasztották s elbontották alóla a régi temp- lomot. A kőtemplomot ugyanolyan szélességüre tervezték, mint a régi volt, csak nyugat felé hosszabbították meg azt még abban az évben.

A térfogat bővítése céljából épült a déli 4 x 6 méteres oldalhajó, ezen van a templom egyetlen be- járata. Ennek mennyezete sík, vakolt s az egészet egy diadalívszerű kapu választja el a kelet- nyugati 8.5 x 22 méteres belső tértől, amelyben így összesen 350 ülőhely van. A sík kazettás mennyezet tábláit allegorikus ábrázolások, vázában lévő virágok és ornamentális medalionok díszítik. A táblákat egymástól elválasztó, barnára festett léckeretek kereszteződését négylevelü fűrészelt rózsák emelik ki. A nyugati karzatelő közepén a szövetségláda képe látható, majd mindkét oldalt négy-négy mezőben lévő táblákat rokokó díszű medalion tölti ki tájképes és virágos ábrázolásokkal. A két szélen levőt sugár irányú bordázat veszi körül, bennük cserépben virágok nyílnak, ami együttesen a Szentlélek munkájára enged következtetni.

A karzetelő 11 mezejét karcsú oszlopok választják el egymástól. A keleti karzaton 4 fekvő mezőben a Tisza folyót láthatjuk, míg középen a templomépítést megörökítő emléktábla szövege olvasható. A szószékkorona 1790-ben készült, a szószék és a Mózesszék 1891-ben. A templom keleti vége nyolcszög harmadik oldalával záródik. Közvetlenül a templom nyugati homlokfala előtt áll a 35 méter magas több száz éves fa harangto- rony. A korábbi templom nem volt ilyen közel hozzá, de a jelenlegi templomot éppen errefelé hosszabbították meg. A tornyot 1882-ben aláfalazták és zsindelyezték. A második szoknya alatti részt azért falazták be, mert a torony kissé megrokkant, jóllehet óriási gerendák tartják. A függőleges gerendák majdnem 14 méter hosszúak és 30x30 cm vastagok. A tornyot 1924-ben újra zsindelyezték és gombot tettek rá.

Tóth János szerint: "a harangtorony császár-fáját valóságor ducrendszer merevíti ki a torony oszlopokhoz." A galéria rész kissé kiugrik s ezzel külön hangsúlyt kap a szoknya és a felső rész közötti torony- törzs karcsúsága, melynek három oldalán egy-egy zsalugáteres ablak van. A sisak négy fiator- nyos, felmenő tűje a fiatornyok magasságától kezdve nyolcszögletü. A zsurki és más hasonló haranglábak olyan építészeti gyakorlatot őríznek meg, amely a gótika korában alakult ki. Ám nem csak megőrízték, hanem tovább is fejlesztették - minden későbbi nagy stílusirányzatból magukba olvasztottak néhány elemet. Igy a tető magas elkeskenyedő, zsindellyel borított, négy fiatornyos formája a gótikát idézi, de a harangok elhelyezésére szolgáló kiugró rész oszlopainak faragása, íves nyílásai a reneszánszra emlékeztetnek. Ugyanakkor a torony törzsén lévő ablakok szép, profilos keretei pedig a barokk népies változatának tekinthető.

Mindez egységben van, egyik sem bántó, egyik sem zavarja a másikat. Ez a népi építészet harmónia teremtése. A torony 271 kg-os harangját Walser Ferenc öntötte 1925-ben Budapesten.   Felirata: "Ércnyelven zengje évszázadokon át: a jótéteményről ne feledkezzetek meg, mert ilyen áldozatokban gyönyörködik az Isten. /Zsid.13.16./ Dicső Istennek! Öntötte a zsurki ref. egyház az Úr 1925. évében Huszár Mihály kezdeményezésére: Z.Pócsik Károly, Doktor Béla, Kovács Elek, V.Pócsik Albert és Doktor József segítségével gyüjtött amerikai adományból. Ezt hirdesse nevem: New-Brunswick-Amerika."

Főoldal   Vissza

(c) 2001-2002 Kossuth VT. Az oldal szerkesztője: Szabó Zsolt